Gödöllő

Reggeli: 50 g müzli, 1,25 dl tej, két teáskanál nutellino, két teáskanál napraforgó mag, két kocka mogyorós étcsoki

Tízórai: egy müzliszelet, egy zöldalma, egy piros alma, egy túrórudi

Ebéd: borsós hajdina káposztasalátával

Uzsonna: sztornó

Vacsora: három db extrudált kenyér, 50 g csirkemellsonka, répa, uborka, paprika, káposztasaláta, natúr joghurt

Jaj, annyira jó volt Gödöllőn! Vittem egy liter vizet, de hazafelé meg kellett töltenem, mert elfogyott. Nem tudom, számomra nincs annyira meleg - még -, viszont nagyon kívánom a vizet, és ez utóbbi jól is van.

Nem tudok mit mesélni, mert imádtam. Abban a felsőmben mentem (fűzöld alapon fehér pöttyök), amiben kb. egy éve Bécsben is voltam (Schönbrunn meg Hofburg), így totálisan hangulatos volt. Láttam olyan képeket Sisiről és Franz Josephemről, amiket még életemben nem, úgyhogy... totális siker. Nem is értem, miért nem voltam még ott. Vagy lustaság, vagy feledékenység, vagy akármi.

Viszont bűnöztem. Megvettem egy Sisi-kedvence csokit, ami ét- és fehércsokiból állt, valamint ibolyadarabok voltak rajta. 80 g volt az egész, de annyira jól esett, hogy befaltam egyben. 430 kalória. Fincsi volt, főleg a fehér része, és az ibolya miatt aromásabb volt. Hazafelé jövet megbeszéltem magammal, hogy 9:30-tól egészen 14:40-ig negyven perc vonat kivételével talpon voltam (akárhogy számolom, négy és fél óra séta!), úgyhogy ledolgoztam. És amíg az agyam ezt hiszi, addig jól is van. Meg egyébként is lesz este futás, úgyhogy nincs itt probléma. Sisi megérdemel ennyi "áldozatot", még akkor is, ha ő maga anorexiás volt - mai fogalommal élve. Jah, és 990 forintba került. Ezzel úgy döntöttem, hogy a frissen nyitott Tejivó (a Deákon) turmixát a héten már nem próbálom ki, majd ősszel beiktatom.

Az uzsonnát ugrottam, mert hát háromkor ebédeltem, utána már elég a vacsora. 

De ennyi erővel már rég megehettem volna az asztalomon továbbra is ott lévő kókuszos csokit - június végéig őrzi meg minőségét, úgyhogy valamikor rá kell vetnem magam. Nem holnap lesz, mert holnap a húgomtól kapok lehetőleg csokit, na, meg holnap vigyáznom is kell, mert náluk leszek, nem szabad elvesztenem a józan ítélőképességem.

Most szobatársam is rá akar venni, hogy menjünk el fagyizni valamikor a héten. Minden nap valami nem lehet, úgy nem lehet lefogyni. Viszont erre igent kellene mondanom, mert most békültünk ki, és fagyimániás, ezzel igazán nem sérthetem meg. Uzsonna helyett talán... vagy valami helyett. Ah, nehéz az élet!