Kísérts meg!

Most azt jatszom (bocsi, kiment az á-betűm a billentyűn, és nincs mindig kedvem beszúrosgatni), hogy olyan dolgokat vettem, amikből az elmúlt bő egy félévben nem tudtam megalljt parancsolni magamnak. Pedig előtte olyan ügyes voltam ezen a téren, hogy a kanya vigye el azt a franya allamvizsgaidőszakot!

Egy a lényeg, mégpediglen az, hogy van itt most nalam egy tabla csoki, egy csomag zabfalatok és chiós négymagvas teljeskiőrlésű kréker. Mindegyik meg van bontva, mert ha nem lennének, akkor nem lenne kihívas. Egy nap csak egyikből ehetek, de ha lehet, inkabb csak minden masnap, és kis porciót. Szóval ez amolyan "a kecske is jól lakik és a kaposzta is megmarad"-dolog. Pluszban ma sütöttem magamnak muffint, és eleddig egyetlen egyet ettem meg, harmat pedig odaajandékoztam, a maradék pedig az elkövetkezendő négy napi reggelim lesz.

Rajöttem ugyanis, hogy ezeket tényleg nem tagadhatom meg magamtól, tartsak akarmilyen szigorú fogyókúraban is. Mert a vége mindig az, hogy leszokni nem tudok róluk, és ha sokaig nem jutok hozzajuk, akkor egyszerre eszem meg vagy egy tablaval, vagy egy csomaggal. Úgyhogy az a kisebbik rossz, ha kis adagokban beiktatva adok az élvezeteknek.

Nalam ez így hatasos, úgyhogy ez most így lesz. Újra meg kell tanulnom mértékletesnek lenni, és aztan semmi gond nem lesz. Mar egyszer ment, menni fog az elkövetkezendő éveimre is.

Egyébként a hétvégén voltam futni kétszer is, meg majd még holnap megyek. Először nem bírtam annyira, négy kilométer utan inkabb le is alltam, masodjara viszont sokkal jobb volt, bírtam is az öt km-t; meglatjuk, mit hoz a holnap.

Tegnap elköltöttem a pénzem - annyi maradt csak, hogy ma megvegyem a vonatjegyem... -, ugyanis elmentem turkalni. Persze csak azt nem talaltam, ami miatt mentem (melegítőnadrag), viszont vettem pizsamat (egy együttes és egy felső, amihez van itthon nadragom), két topot, harom melltartót, ket csúcsszuper organzas inget, két felsőt, egy feher salat (mar csak sapka kell, és megvan a téli outfitem), valamint egy-egy 10-es méretű szövetnadragot és rakott szoknyat. A turiban nem probaltam fel a cuccokat együtt, csak külön-külön, ezért amikor itthon felvettem a nadragot és az egyik organzasat magassarkúval, akkor szó szerint kigördült egy könnycseppem, annyira meghatódtam a latvanytól (tudom, gonoszsag, hogy nem hoztam képeket, de sehogysem tudtam magam lefotózni, majd valahogy pótolom ezt a hianyossagot, becsület szavamat adom!). Talan csak az, hogy soha életemben nem volt még 10-es méretű ruham, se felsőm, se nadragom, se semmim, és most hirtelen jól éreztem magam.

Kilók terén nem tudom, hogy allok, de a centik jók - pénteken vagy szombaton majd jövök adatokkal -, és a visszajelzések is (baratnom mondta, hogy szerinte 60 kiló környékén lehetek, mert elképesztően vékony vagyok a szeptemberi önmagamhoz képest). Ez is csak azt bizonyítja, hogy otthon nem tudok fogyni, legalabbis anyu főztje mellett nem megy.

A hétvégén még sütöttem-főztem, mert rajöttem, hogy míg régen az írast tartottam a hobbimnak, addig most ezt felvaltotta a sütés-főzés - írni mar jobbara csak a blogjaimban szoktam, de azért a regényem is elkészül majd egyszer... Szerintem haladok, egyre ügyesebb vagyok, és egyre inkabb kisujjból csinalok bizonyos ételeket. Lehet, hogy egy halaszlevet vagy húslevest nem tudnék megfőzni, de olyanokat megcsinalok, amiket meg valószínűleg masok nem. És múlt héten életemben masodszor dagasztottam (kőttes és kenyér lett belőlük), úgyhogy az is megy mar, és az is kiderült, hogy tésztat nyújtani is könnyedebben megy - pedig azt tényleg nem szoktam gyakorolni.

Szóval én most csak úgy egyszerűen büszke vagyok magamra. Ha nem fajna a térdem (a jobb faj, és ma kezdett el, úgyhogy a frontra fogom, nem hinném, hogy a tegnapi futas miatt van), és nem fél hatkor keltem volna (faj a fülem...?), vagyis nem lennék faradt, akkor azt mondanam, hogy ez egy 10-es értékű hétvége. De így megelégszem a 8-cal is, plane, hogy az osztható néggyel.

A néggyel osztható szamokkal a kapcsolatom ott kezdődik, hogy 4. hó 16-an születtem... szóval nalam a négy egy nagyon-nagyon meghatarozó szam, de a parosak úgy egyébként. Úgyhogy nana, hogy leszek egyszer 56 kiló! Reméljük, minél hamarabb, és aztan minél tovabb. (Azért van egy rossz beidegződésem is: nekem 8x4=24...)

Elég mara a fecsegésből! Zarul faradt Julcsi szótara...

Legyetek jók, csajok!

(Még írni akartam arról, hogy végre vettem ananaszt, olyat, amit nekem kellett meghamozni, mert félaron volt a Tescóban - mindig megnézem zöldség-gyümölcsből és tejtermékekből a leértékelt arukat, sokszor kincsekre lel az ember -, és nagyon finom, és eddig csak konzerves formajaban ettem, de ezentúl olykor-olykor meglepem majd magam egy frissel... Sajnos mandarint is vettem, ami szerencsétlenségemre karacsonyi hangulatot hozott nekem - valószínűleg az íze, mert leginkabb decemberben szoktam enni, meg karacsonykor otthon mindig van egy raklappal...)