Na, az a nagy helyzet, hogy csak megettem a csokit. Ha már lúd, legyen kövér. Viszont nem volt olyan finom, totálisan nem érte meg. Egyre csak csalódom ezekben a kókuszos csokikban, a csuda beléjük. Egyedül az "autós" gagyi, ami mindent visz. Meg hát ez:
(Adjatok egy ilyet a kezembe, és pár percig mindent kizárok, nem is bírom ki, hogy ne bontsam ki. Puffasztott rizs, kókuszkrémben és tejcsokival nyakonöntve... Jó, nem kínozlak benneteket, magamat sem! [Holnap úgyis kapok ilyet a húgomtól... vagy nem?)
De utána elmentem futni, és azt le is futottam. A délelőtti csokit meg kb. a séta fedezte, így jól érzem magam, meg amúgy is!
Nem bírtam viszont futni. Három km után begörcsölt a vesémnél a hátamon, és nem tudom, hogy a méhem, a petefészkem, a beleim, vagy tényleg a vesém volt-e a ludas, de mire visszasétáltam, kutya bajom sem volt. Biztos pszichoszomatikus képzelgés volt az egész. Egyébként jó időm lett volna, gyanítom, hogy megfutottam volna majdnem harminc perc alatt a 4 km-t. Na, majd csütörtökön!
Jillian-elvonási tüneteim vannak, hiányzik az a nő. De már csak szombatig kell várnom, reggel a kajálás után és egy kis emésztést követően első dolgom lesz, hogy bekapcsolok vele valamit. Ja, meg ne felejtsek el szalagot venni a tornájához...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése