Jó!

Ez egy jó nap is lehetett volna... De nem lett. Vagy tudjátok, mit? Mégis!

Hiszen holnap megyek haza, anyunak bevásároltam születésnapjára a Müllerben és az árkádos bioboltban, ma leadtam egy beadandót, holnap reggel leadok még egyet.

És ma jól éreztem magam. Dicsérték a sapkámat (hogy illik a szememhez), dicsérték a táskámat, és tegnapelőtt egy kolis csaj azt mondta, hogy biztosan 60 kiló alatt vagyok, annyira fantasztikusan nézek ki. És hosszú idő után először elégedett vagyok a hajszínemmel, a hajam formájával, mindenével. Az arcom is kezd letisztulni, valószínűleg visszaáll a hormonháztartásom. Könnyűnek érzem magam, az egyik melltartómat az utolsóba csatolom, pedig régen mindig az elsőbe kellett - hónapok óta nem volt rajtam, és ma reggel meglepett. Sőt, a téli kabátomon szerintem beljebb fogom varrni a gombokat otthon.

A héten nem voltak bűnözések, olyannyira nem, hogy képes voltam 4 darab almáért 600 forintot adni (de hát óriásiak, és a két kedvenc fajtám...). És megint hó vége van, és csak annyi pénzem maradt - mert félreraktam -, amennyi holnap a buszjegyre kell.

De akkor is ott van anyu ajándéka, megyek haza, vele leszek, beszélgetünk majd... Hetek óta nem éreztem ilyen jól magam.

Csakhát ma este szerintem szakítottunk B barátnővel, ami igazából engem feldob, mert egy teher hullik le a vállamról, csak tudom, hogy neki nem ilyen egyszerű. Neki nincs senkije - nekem sem. Nem nekem találták fel a barátságot.

Ez utóbbi ellenére próbálok pozitív lenni, mindjárt pakolok, kapcsolok egy kis zenét, és arra hangolódom, hogy holnap ilyenkor anyu finomságaitól lesz tele a pocakom. Hosszú volt ez a három és fél hét otthon nélkül. Örülök is neki, hogy mennem kell péntek reggel vérvételre, különben nem bírnám ki, hogy csak aznap reggel vonatozzam...

A hétvégén kijátszom magam a keresztlányommal, sütök-főzök anyuval, és lefoglalom magam. Jó lesz, hisz mindig az.

Jól érzem magam, jól kell éreznem magam. Pont.

U.i.: Tumblr-en van fent valaki?