A nagy helyzet az, hogy szerintem néhány napja nem tudtam tartani a fogyókúrát. Mindig ugyanabba a hibába estem vissza: vettem csokit, kekszet, péksütiket vagy ilyesmiket.

Ezt abszolút a stressz számlájára írom, és nem is voltam rosszul. Sőt, úgy gondolom, hogy ez most megint tényleg kellett a szervezetemnek, különben nem bírtam volna a mai három zh-mat, hanem egyszerűen kiájultam volna vagy valami hasonló.

De a pozitívum az, hogy mindig talpra tudok állni, és sosem ettem annyira sokat, hogy hízásnak induljak, csak csupán fogyás nem volt. Majd meglátjuk a szombat reggeli mérlegelésen.

A célom még mindig lebeg előttem: diplomaosztóra (van még két hónapom, de nem tudom, hány kiló) lefogyok 56 kilóra. Ha ilyen táplálkozási összevisszaságokkal haladok, akkor nem lesz meg, úgyhogy össze kell kapnom magam.

Attól függetlenül, hogy zabáltam, az anyagcserém igen csak működött: megint csak a stressz - egyébként is vizsgahelyzetekben én irtó sokszor járok a wc-re.

Hát, ez van. Hazudni sem magamnak, sem nektek nem akarok, eddig is nehéz volt elhallgatni egy-két dolgot, úgyhogy megvolt a tiszta víz a pohárba. Persze tudom, nehéz lesz ezek után bármit is elhinnetek nekem, de meg kell próbálnotok.

Ma kompenzálásként megyek zumbára. Jó lesz. Kimegy belőlem az a maradék feszültség is. Egyébként is vettem nyugtatós teát - mert megint nem bírtam ki, hogy ne vegyek valamilyet.

Legyetek jók, fel a fejjel, ha szükséges. Mindig van új nap a holnap alatt.

U.i.: Holnap már végre otthonról jelentkezem! :)