Méz

A mézről eddig is tudtuk, hogy első körben nagyon finom (én legalábbis szeretem), második körben pedig egészséges, mert tele van sok-sok vitaminnal és ásványi anyaggal. Azt azonban nem is sejtettem, hogy külsőleges alkalmazása is ilyen jó.

Nagyon sokszor csinálok mézes-tejes fürdőt, amit úgy kell érteni, hogy egy deci langyos tejben elkavarom az egy-két teáskanál mézet, és utána vagy a lábáztatós vizemhez öntöm, vagy egy nagyobb tálban felengedem vízzel, és a kezeimet áztatom meg. Főleg télen jó, nekem akkor nagyon ki tudnak száradni a kezeim és a lábfejeim, szeles időben meg pláne. És ezt már anyukám is hasznosítja, először el volt halva attól, mennyire jó volt a lábának. Nem tudom, honnan szedtem az ötletet, az is lehet, hogy én találtam ki, tényleg nem emlékszem.

A lényeg ma viszont az, hogy a héten valamelyik netes portálon voltak házi arcmaszkok, és köztük volt ez a mézes is. Annyi volt az egész, hogy a mézet a megtisztított bőrön szét kell kenni. Én kb. egy evőkanálnyit sem használtam fel, pedig raktam bőven az arcomra és a nyakamra.

Fura volt magamon érezni a méz illatát, és néha-néha a számat is nyaldostam, mert hát jutott azért oda is. Közben elmosogattam, majd langyos vízzel lemostam - kb. negyed óráig lehetett fent, esetleg nem sokkal tovább. Az egészben az volt a meglepő, hogy lemosásnál már abszolút nem volt ragadós, nagyjából beszívta a bőröm.

Tegnap nem is vettem észre változást, ma azonban igen. Sokkal puhább a bőröm, plusz nagyon jól kitisztította az egyébként tág pórusaimat, így le a kalappal előtte. Ilyet még egyetlen egy szer sem művelt az arcommal, úgyhogy ezentúl nem is fogok venni drága arcmaszkokat, csinálok én magam.

Biztos mindenkinek használ, ki kell próbálni, nem hinném, hogy ebben az esetben bármi is függne a bőrtípustól, a méz egyszerűen egy fantasztikus csodaszer.

Következőleg majd mást is kipróbálok, és megmondom, milyen volt.