Újra itthon. Süt a nap. Kár, hogy tanulni kell.

A mai írásom célja, hogy bemutassam, mire jöttem rá. Húgom elment reggel fél hétkor (vissza Pestre), anyukám szintén (ő dolgozni), én szép lassan megreggeliztem (plusz kis tévé, net, stb.), majd megcsináltam apunak is a reggelit, amit mindig 9-kor fogyaszt (neki hátul van a műhelye, szóval ő gyakorlatilag egész nap itthon van, kivéve, amikor nem :D), és befogtam magam tornára.

Azt a jillianeset csináltam meg (kardió és erősítés 1-1), amit a múltkor mutattam. Odatettem magam, mindent szabályosan végigcsináltam, sőt, ha lemaradtam, akkor megállítottam a videót, és megcsináltam a pluszokat is. Úgyhogy jó voltam.

Nem is ez a lényeg - bár azért az -, hanem az, hogy közben a falról levettem a tükröt, ráraktam a kanapéra, és így pont láttam magam benne. Csak egy sportmelltartó és nadrág volt rajtam, így a testem minden rezdülését figyeltem - és persze azt is, hogy szabályosan guggolok-e vagy emelem a lábam (amiket eddig sosem néztem, de jól csináltam őket, úgyhogy nem volt hiba).

Azon kívül, hogy a hasamról, a csípőmről van még mit ledolgozni, én szeretem magam, jól is érzem magam a bőrömben. A húgom és az anyukám tegnap meg is lepődtek, amikor azt mondtam, hogy innentől nem érdekelnek a kilók, hanem most a centikre megyek. Meglepődtek, mert örültek, hogy végre eljutottam ide, ők ugyanis egy éve mondják, hogy jól nézek ki, és nem kell már fogyókúráznom. Tényleg majdnem egy évre volt szükségem, hogy felfogjam.

Most már tényleg nem is fogyókúrázom, mert mindent eszek, amit akarok - persze mértékkel -, inkább a tónusozásra és az izmokra figyelek oda, és éppen ezért lesz jó majd egész nyáron a torna. Ha az étkezés miatt sokára érem el, akkor sokára fogom, de nem vagyok már hajlandó az ételekkel foglalkozni. Ki akarok békülni a testemmel, és olyan 75%-ban már sikerült, úgyhogy innentől csak az a néhány centi van hátra.

Persze azért, hogy legyen cél a centiken kívül: szeptember 1-re szeretnék bombaformát. Engem nem érdekel a strand, a bikiniszezon (kb. tíz éve nem voltam nyilvános fürdőben [ja, de két éve voltam a Balatonon...], és még néhány évig merszem sem lenne), nem érdekelnek mások, nem akarok szupervékony lenni, én magamnak akarok tetszeni.

És tudom, hogy meglesz, mert már jók rám az S-es méretek, jó a 10-es és a 38-as (mindegyik más nemzet méretezése, de ezek vagyok jelenleg), és ez szerintem egy átlagos méret, és ez pont jó nekem. Hasból pici lemegy, és igazán viszlát régi élet.

Csütörtök óta nem mozogtam, tényleg hiányzott. A volt tesitanáraim büszkék lennének rám. Most már majd csak futni kellene elmenni itt valahová a környéken, de ezzel majd foglalkozom az államvizsgám és a felvételik után.

Azt hiszem, csak ennyit akartam. Legyetek jók, valamikor majd jelentkezem (igen, holnap a centikkel biztosan - kéthetente fogok mérni)! És hajrá-hajrá mindenkinek!