Mosolytó

Mivel ez az 50. bejegyzés, így úgy gondoltam, hogy írok egy kicsit magamról. De majd a napi értékelő is jön estefelé.

1989. április 16-án születtem, és éppen ezért imádom a 4-es, 8-as és 16-os szám kombinációját. A páros számokért odavagyok, de a páratlanok közül is jöhetnek a prímek.

Vidéken, közelebbről Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében éltem egészen az egyetem kezdetéig. Van egy nővérem - 8 évvel idősebb - és egy húgom - másféllel fiatalabb. Anyukám és apukám most is otthon élnek.

Kéttannyelvű idegenforgalmi középiskolába jártam, németből felsőfokúztam. Az egyetemek közül először a Corvinusra jártam egy évet, de aztán mertem váltani, és most végzek az ELTE BTK magyar-német alapszakján. Tanár szeretnék lenni.

Imádok főzni és sütni - ez utóbbit annyira, hogy a B tervem az esetleges negatív mesterképzési felvételi eredmény esetén cukrásztanfolyamon fogok részt venni és cukrászdában fogok dolgozni. Talán éppen ez a süteményezés látszott meg az alakomon.

Mindent szeretek egyedül csinálni, utálok beszélgetni, inkább az írás az én műfajom. Több blogot is vezetek immár négy éve, sőt, regényekkel is próbálkoztam, és nagy tervem, hogy egyszer megjelenjen a magyar történelmi utópisztikus, romantikus regényem (még csak 100 oldal van belőle, szóval ne a közeljövőre számítsatok!).

Imádok olvasni és sorozatokat nézni. A bizonyos Harry Potter-generáció tagja vagyok, aki együtt nőtt fel Harryvel és örökké hálás lesz neki az átélt élményekért.

Szeretek gyerekekkel lenni, és valami különös oknál fogva ők is imádják velem eltölteni az időt. Ez az egyik oka, hogy tanár szeretnék lenni.

Menthetetlen rejtély- és teafüggő vagyok. Ha egy sorozatban, filmben, regényben van valami rejtély (jó, ha krimi a dolog - odavagyok Agatha Christie-ért is), akkor engem már megfogott. Jelenleg a legjobb sorozat a Once Upon a Time, de a Lost, a Jóbarátok és a Brothers and Sisters is mindig jöhetnek. Szeretem a 20 perces vígjátéksorozatokat is. Egy-egy étkezés közben pont elég.

A teákról már írtam.

A XIX. század, a Habsburgok és Sisi rajongója vagyok, bár a történelem mondható olyan negyedik hobbimnak - a sok közül. Minden dátumot megjegyzek elsőre, és aztán be is vésődik az agyamba, kivéve egyet: a névnapomon mindig percekig gondolkozom, hogy akkor most május 21. vagy 22. De azért néhány embernek szokása február 16-án is felköszöntenie engem. Lehet, át kellene raknom aznapra...

A nevemet a "Júlia nem akar a földön járni" slágerről kaptam, nővéremnek akkoriban az nagyon tetszett, és elhatározta, hogy ha húga lesz, akkor az Júlia lesz. Ím, itt vagyok.

Nem vagyok egy nyitott természet, de van egy legjobb és egy második legjobb barátnőm, velük nagyon jól és mélyen el tudok beszélgetni. És persze ott van a húgom meg a nővérem, akikkel szintén. És itt ki is merültem. Illetve névtelenül blogon ki tudom önteni a lelkem, de máshogy nem.

Tudnék még mit mesélni, de talán majd kisebb adagonként, mert elég nehéz személyiség vagyok.