150.

150. bejegyzés, jippijé! :D Az elején tuti nem gondoltam volna, hogy eddig egyáltalán eljutok. Köszönet érte nektek, hogy itt vagytok, hogy teszitek, amit tesztek. :D Nagyölelés!

Egyrészt el kell mondanom, hogy abszolút büszke vagyok magamra, mert nem zabáltam szét itthon magam. Anyu is megjegyezte, hogy nagyon jól viseltem magam kaja és édesség terén. Mondhatni most ideálisan étkeztem. És valóban! Úgyhogy pirospont nekem, méghozzá egy óriási. (Hosszú idő óta az első itthonlét, amikor nem hízom.) Amúgy muszáj hozzátennem, hogy anyu is sokat változott, pl. tökre reformosan kezd főzni, és így sokkal könnyebb. Na, meg ha elém teszi a frissen kemencében sült sütőtököt és az almás céklasalátáját, akkor ki kívánja a kekszet? Még a kekszfüggő sem.

Másrészt meg megtaláltuk a nem digitális mérleget, és összehasonlítottam most a kettő eredményét. Mivel ugyanazt mutatták, így nem foghatom a nem fogyásomat a mérlegre. Kettő egyszerre nem fuccsol be, ez tény. Anyu szerint soha nem leszek 60 alatt, mert elsősorban már így is nagyon vékony vagyok és valószínűleg ez az ideális testsúlyom, másodsorban csontos alkat vagyok, harmadsorban pedig folyton folyvást izmot növesztek. (Az izmaimból pedig nem vagyok hajlandó alább adni, megküzdöttem én értük.)

Harmadrészt tehát minden megy a régi kerékvágásban, s meglátjuk mit hoz az elkövetkezendő szűk három hét. Nem búsulok a kilók miatt, mert ott vannak a centik, azok mindent bizonyítanak, ahogy a ruhák is. Lesz, ami lesz, nem leszek elkeseredve, ha megint máshogy áll a mérleg nyelve.

Bekarácsonyosítottam a blogot is, tegnap december lett, én innentől kezdve mindig mindent díszbe öltöztetek, ahogy a szívemet-lelkemet is fokozatosan készítem fel az ünnepekre.

Boldog első adventvasárnapot! 

Augusztus 29. és december 02.