Csakazértis...

Tök jó, ha van az emberlánynak egy nővére is. Történt ugyanis, hogy a héten bejelentettem húgomnak, jövőre lefutom a félmaratont - aztán meg majd a teljeset is -, mire kb. úgy nézett rám, mintha őrült lennék. De legalább ezek után nem fogok előtte a dologról beszélni, mert a negatív motiválás abszolút nem hiányzik.

Aztán legjobb barátnőm is letört, mert ő meg azt fejezte ki, hogy: minek? nem elég, hogy az öt kilométert le tudod futni? Igazán tud ő is motiválni, nem mondom. Nem baj, szeretem én őt ennek ellenére is.

De ma este elmondtam nővéremnek, és egyből felragyogott a szeme, merthogy mennyire jó ötlet ez a részemről, és örült nekem, és azt mondta, drukkolni fog. Úgyhogy most azért boldogabb vagyok, mint néhány nappal korábban.

Aztán azt is kitárgyaltam nővéremmel, hogy engem a családban mindenki óva int a további fogyástól, pedig az ideális súlyom az a mostaninál tíz kilóval kevesebb - sőt, annál is kevesebb, de szerintem 50 kiló igazán sosem leszek. Ezért is akarom elérni mindenképpen az 55-öt (vagy 56-ot), és aztán hatvan alatt beállni egy állandóra.

Erre egyébként a húgom is mindig felkapja a fejét (mármint hogy fogyni akarok), de ma unokanővérem váltotta ki belőlem az egész gondolatmenetet, ugyanis szóba került, hogy fogyókúrázom-e még, és azt mondtam, hogy igen, mire persze megint jött a "de hát jól nézel ki", stb. frázis. Barátnőm előtt meg inkább nem is említem a fogyókúrát, úgyis csak lebeszélne róla.

Persze a húgom is jófej, mert ő is fogyni szeretne, és én meg tökre támogatom, mert ha egyszer akar, akkor én inkább vele vagyok, mint ellene - még ha azt is gondolom, hogy jól néz ki. Nővérem is fogyni akar, és erre neki most a nőgyógyásza célzott is, és ő legalább elsőként megértette, hogy el akarom érni azt az 55-56-ot. Ő is annyi akar lenni, csak hát ő majdnem tíz centivel magasabb nálam...

Kicsit olyan érzésem van, mintha mindenkinek szabad lenne fogyni, csak nekem nem. Tudom, hogy féltenek, meg szerintük jó így, de én szerintem nem, és nem bírják megérteni. Talán az a gond, hogy nem tudnak ennél vékonyabban elképzelni? És értem én, hogy szerintük is nagy dolog lefogyni 30 kilót, büszkék is rám, csak mégis azért van valami, ami miatt azt gondolják, amit.

És tudjátok, mit? Ha törik, ha szakad, leszek dupla ötös, ahogy jövő ősszel a félmaraton befutói között is ott leszek. Most már csak edzeni kell, ahhoz viszont a motiváció cseppet sem hiányzik, és a hátráltató gondolatokat meg elengedem magam mellett.