Merengés

Van olyan étel (zöldség, gyümölcs, ital, elkészített étel, stb), amiről soha nem tudnátok lemondani? Mert nekem ilyen az alma, azon belül is a savanykás fajták. Tudom, nyáron már írtam erről egy posztot, de egyszerűen megint eljutottam erre a felfedezésre. Ha nem eszem egy nap almát, akkor rosszul érzem magam, úgyhogy mindig van készleten nálam (ma is vettem finom zöldet, meg is kellett egyet ennem, mert annyira beszélt hozzám, hogy csak na).

Úgy érzem, nem tesz jót nekem, hogy a szobában van egy álló tükör az egyik szekrény ajtaján. Ugyanis amikor elmegyek előtte, mindig megnézem magam, és folyton megállapítom, hogy mennyire jól nézek ki. Nagy az egóm, tudom. De most még jobban nézek ki, mert már ez az ötnapos visszafogott étkezés megtette a hatását (egy-két centi itt és ott, kilókat csak otthon tudok mérni), és egyre jobban várom, hova tudok eljutni. Mert el akarok jutni, mert van most akaraterőm. Olyan, mintha vasárnap este egy gombot átkapcsoltam volna magamban, és most megy minden pikkpakk. Éreztetek már ilyet?

(A tükör előnye egyébként, hogy reggel az összkinézet fényében még tudok változtatni - ha esetleg nem tetszenék magamnak - volt is rá példa a héten.)

Évek óta mondogatom nem csak magamnak, hogy mindennek megvan a maga ideje, és ez az idő mindig változik. Régen például csak nyáron tudtam fogyni, de ez két éve megváltozott, és nyáron nem tudok. Tavasszal és ősszel viszont annál inkább. Valószínűleg a bolygóállások, az enyhébb időjárás teszik, de még inkább az, hogy ilyenkor a saját magam ura vagyok, azt eszem, amit megveszek, amit megfőzök, amihez kedvem van. Szóló természet vagyok, bár olykor képes vagyok a csapatmunkára is. Megeshet, hogy már csak túlmagyarázom vagy belemagyarázok dolgokat, viszont ezek most némileg tapasztalatnak mondhatók. A részemről.

Vettem ma steviát, felfedeztem az Aldit (most voltam másodszor), és végül Pickwick tea is került a kosaramba (barátnőm mondta, hogy megveszi az egyiket, így végül csak két dobozzal gazdagodtam, de azok a kedvenceim ebből a márkából). Találkoztam húgommal, sétáltam egy nagyon hosszút, Váratlan utazást is néztem, aztán nem sokára nyugovóra térek.

Szeretem az olyan hangulataimat, amikor csak úszom az árral és nincs semmi, ami eltérítene.

Elnézést a merengős bejegyzésért, most ilyen a hangulatom.