Genetika?

Tegnap egyik barátnőm posztolta nekem ezt a videót face-en, és azon nyomban meg is néztem. Németül van, de BBC-s adás, szóval valahol biztosan fellelhető angol eredetiben is (ha valaki megtalálja, és megnézni, és mást ért ki a kísérletből, mint én, akkor nyugodtan szóljon, mert régen hallgattam németet, és nem is mindig figyeltem oda kellően...), magyar verzióról nem tudok, bár nem is kutakodtam.

A lényeg, hogy én most összefoglalom, miről szólt a 43 perc.

Vettek néhány húszas éveikben járó vékony embert, és megfigyelték hétről hétre, hogyan reagál a testük az emelt kalóriaszámú és csökkentett testmozgásos életre. Napi 5000 kalóriát fogyasztottak, és nem mozoghattak, valamint sétálva is maximum 3 km-t tehettek meg.

Mi lett az eredmény? A legnagyobb hízás valami 6 kiló volt, a legkevesebb valami kettő és három között (már nem emlékszem). Ezzel rájöttek, hogy akik világ életükben vékonyak voltak, azok nehezen is híznak el, mégpedig azért, mert megfelelő a zsírsejtszámuk. Míg azok, akik már voltak kövérek, sokkal nagyobb zsírsejtmennyiséggel rendelkeznek, és a rossz hír, hogy ez soha az életben nem fog csökkenni. Ergo aki már volt kövér, az ugyanannyi ételtől többet fog hízni, mint ugyanakkora, eredetileg vékony társa. Érthető ez így?

A legszebb az egész történetben az, hogy aki pl. a 6 kilós hízást produkálta négy hét alatt, az utána két hét alatt le is fogyta, és csak annyit csinált, hogy visszaállt a 2000 kalóriás adagjára és párszor mozgott egy picit. Na, én ilyenre soha nem lennék képes. Sőt, én négy hét alatt nem is 6 kilót híznék, annyi szent. Sokkal többet. De mint fentebb is írtam, ez a zsírsejtszámaim miatt van. Ezért kell vigyáznom majd egész hátralévő életemben, és igazából ez okolható a jojóeffektusért is.

Továbbá szó volt arról, hogy a legkevesebbet fogyó ember esetében a gyors anyagcseréje játszott közre, és az, hogy valami genetikai csoda folytán az egészségtelen kajákból is sikerült inkább izmot építenie, mint zsírt halmoznia. De neki a hőháztartása is jobban dolgozott az emelt kalóriamennyiségtől, úgyhogy ezért sem hízott annyit. Ő ázsiai volt, egyébként.

Arra is fényt derítettek, hogy mindenkinek van egy genetikailag kódolt teste, amiből nem tud kilépni. És akárhogy is próbálkozik a fogyással, vagy a hízással, a számára - még anyaméhben - előírt testaránynál nem fog se többet, se kevesebbet elérni. Vagy ha mégis, akkor nehezen.

Pont ezzel kapcsolatban gondolkoztam el azon, hogy mi van, ha az én 154 centis magasságomhoz 23 évvel ezelőtt a 63 kiló környéki súlyt írták meg? Mert lehet, hogy le tudok fogyni 59 kilóra, de az ideig-óráig fog tartani, és a súlyom anélkül, hogy észrevenném és nagyon tennék érte, vissza fog térni a 63-hoz. Vagy... honnan tudjuk egyáltalán, hogy mi ez a súly? Főleg olyan emberek, akik évekig a rossz tartományban éltek, és most igyekeznek a jót elérni. Talán onnan, hogy csaknem másfél éve nem tud elengedni ez az állapot?

Mindenesetre nagyon érdekes. Úgy lennék kutató a témában. Még semmi sincs veszve. Meglátom, az egyetem után lesz-e kedvem ilyesmihez, addig meg nézelődök hobbi szinten. De valami életmódtanácsadó vagy akár személyi edző is szívesen lennék. Szép az élet, főleg, ha tervek várnak megvalósításra.

Szép hosszú hétvégét!

(Mutattak egy kísérletet még a 60-70-es évekből, amikor rabokon kísérleteztek évekig - az volt a jutalmuk, hogy felezték a büntetésüket -, és az egyik rab szinte semmit sem hízott, noha nagyon sok kajával etették, és ennek miértje is sok embert ösztönzött kutatásra. Csodálatos az emberi test!)