Ruha...

Csak nem állom meg, hogy ne írjak minden nap. Egyszerűen grafomán vagyok, szükségem van erre. Most megmutatom a holnapi "szerelésem". Még múltkor írtam, hogy vettem egy szimpla fehér inget, amit kicsit kifehérítettünk itthon, aztán pedig anyukám hímzett bele.

Íme:

A mintákat én rajzoltam, de anyukám varrta ki őket - ahhoz gyakorolnom kéne egy-két mintát, hogy szépen megcsináljam, plusz egy éve nem hímeztem. Engem is elkapott ez a nagy hímzéses láz, viszont sokkal szebb emlék, hogy mi csináltuk és nem így vettük. Aztán remélhetőleg ez az ing jó néhány évig szolgálni fog engem.

A szoknyám amúgy valószínűleg nem ez lesz - ez egy harang alakú -, hanem egy csőszoknya, de azért mind a kettő fent lesz velem, aztán meglátom, holnap reggel melyikhez lesz kedvem, mert a felsőhöz mind a kettő megy.

A hajamat este kimosom, reggel pedig majd becsavarom, és akkor szép göndör lesz. Simítani nem szeretném a nyáron, nincs is hozzá kedvem, meg hát ilyen összevissza időben nem kockáztatom meg, hogy mire beérek az Egyetemre, akkorra már totális bozont. Becsavarva pont tökéletes lesz, most néhányszor már gyakoroltam, gond egy szál se.

Kezdek eléggé parázni, főleg, hogy nem sikerült mindent megtanulni, viszont a tételekre már ránézni sem bírok. A gyomrom görcsben van, és ez valószínűleg holnapig, a bemenetelig nem is fog elmúlni. De iszom majd nyugtató teákat, odafenn a kis ládikámban van egy rakat.

A húgom azt mondta, hogy bűvöljem el a bizottságot, és én erre is készülök. Akármilyen is lesz az eredmény, én büszke leszek magamra, és utána tanulásról szeptemberig egy szót sem akarok hallani, még csak gondolni sem szeretnék rá. Punktum.

Holnap jövök a beszámolóval. Szép napot!